Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum MezĘgazdaságtudományi Kar
10. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum Az emberi környezet növényegészségügyi problémái 40 esztendĘ az entomológia szolgálatában
ElĘadások – Proceedings
2005. október 18-20. Debrecen
Debrecen
A konferencia támogatói: BASF Hungária Kft. Dow AgroSciences PvGmbh Magyarországi Képviselet DuPont Magyarország Kft. MTA Debreceni Akadémiai Bizottság SUMMIT-Agro Hungária Kft.
SzervezĘk: Debreceni Egyetem (DE) Agrártudományi Centrum (ATC) MezĘgazdaságtudományi Kar (MTK) Növényvédelmi Tanszéke Növényvédelem Oktatásának Fejlesztéséért Közhasznú Alapítvány (NOFKA) MTA Debreceni Akadémiai Bizottsága Hallgatók Gulyás Antal Növényvédelmi Köre
SzerkesztĘ Bizottság: FelelĘs szerkesztĘ: Kövics György (mikológia , növénykórtan) Tagok: Bozsik András (entomológia, biológiai növényvédelem) Dávid István (gyombiológia) Holb Imre (integrált növényvédelem, növénykórtan) Karaffa Erzsébet (mikológia, molekuláris biológia) Radócz László (gyombiológia) Szarukán István (entomológia)
Konferencia Titkárság: Tiszántúli Növényvédelmi Fórum Dr. Kövics György DE ATC Növényvédelmi Tanszék, 4015 Debrecen, Pf. 36. telefon/üzenetrögzítĘ/fax: (52) 508-378 vagy: (52) 508-459 mobil: (30) 342-4135 E-mail:
[email protected] INTERNET: http://www.agr.unideb.hu
ISBN 963 9274 90 9
A MACHIMUS ANNULIPES RABLÓLÉGY (ASILIDAE), A SZIPOLYOK TERMÉSZETES ELLENSÉGE Bozsik András Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, MezĘgazdaság-tudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Debrecen
A biológiai növényvédelem fejlesztése megkívánja, hogy nyitott szemmel járjunk a természetes és az ember által befolyásolt biocönózisokban, hogy észrevegyük a bioszféra „jó és emberi hasznosításra alkalmas ötleteit”, és végül valóban jóra használjuk azokat. Anyag és módszer A vizsgálat helye Nyírlugos, a kísérleti parcellák a Nyírmihálydi felé vezetĘ út mentén helyezkednek el. A felvételezés ideje: 2005. június 14. A kísérleti területen hosszú tartamú mĦtrágya kísérletek (A mĦtrágya és a meszezés hatásának vizsgálata savanyú homokon) folynak 1962 óta. 1991-tĘl tritikálé a kísérleti növény. A kísérlet teljes területe 10000 m2, ebbĘl a 128 parcellán elhelyezkedĘ négyszeresen megismételt 32 mĦtrágyakezelés 6400 m2-t foglal el, a többi mĦvelĘ út, külsĘ-belsĘ szegély. A mĦtrágya adagok a következĘk: nitrogén (150, 100, 50, 0 kg hatóanyag/ha borsodi só), P2O5 (180, 120, 60, 0 kg hatóanyag/ha 18 %-os szuperfoszfát), K2O (180, 120, 60, 0 kg hatóanyag/ha 60 %-os kálisó), Ca (400, 200, 100 kg hatóanyag/ha mészkĘpor = 40 % -os Ca), Mg (80, 40, 0 kg hatóanyag/ha dolomitpor = 10 % Mg). A parcellák faktoriális véletlen blokk elrendezésben a fenti adagok kombinációt kapták. A talajmĦvelés a szokásos módon történt. TalajfertĘtlenítés, vegyszeres gyomirtás a technológiai utasításban szükség szerinti beavatkozásként van megemlítve, de az általunk végzett növényvédelmi felvételezések (növénykórtani és állattani) alapján a növényvédelmi beavatkozások igen mérsékeltek lehettek. Környezet: laza akácsor fekete bodzával, néhány csenevész juharfával és kiterjedt csalánossal vegyesen az úttest felé. Az úttest túloldalán akácos. Hátulról és jobb oldalt akácból, tölgybĘl és juharból álló vegyes erdĘ húzódik. Baloldalt intenzív mĦvelésĦ, jól gondozott fiatal almás. Mintavétel hálózás és vizuális megfigyelés: parcellánként 10 véletlenszerĦen kiválasztott növényen megszámláltam és befogtam az ott elĘforduló hasznos élĘlényeket.
399
Eredmények
A felmérések folyamán lehetetlen volt nem észrevenni a nagy sebességgel felröppenĘ, majd ragadozó madár módjára a vetési szipolyokra (Anisoplia segetum) lecsapó nagy termetĦ rablólegyeket. A zsákmányra lecsapás után vagy helyben, a tritikálé kalászán maradtak, és nekiláttak a szipoly szöveteit kiszívni, vagy a megragadott zsákmánnyal fölröppentek és a levegĘben kezdték fogyasztani. Néhány rablólegyet zsákmányostul hálóval befogtam, mĦanyag tubusba helyeztem, s a felmérés befejezése után még aznap meghatároztam. Az állatok 21-25 mm hosszúságúak voltak, s minden alaktani jellemzĘjük alapján (A pajzsocskán 8 segélysörte található. A lábak és a lábakon elhelyezkedĘ sörték feketék, de az elülsĘ pár lábak combjain hosszú fehér szĘrök figyelhetĘk meg. A tibiák tövén kb. combvastagságnyi szélességben vörös színezĘdés látható. A bajusz kevert fehér-fekete szĘrökbĘl tevĘdik össze (Mihályi, 1969), egyértelmĦen az Asilidae család Machimus annulipes (Brullé, 1832) fajába tartoztak. A M. annulipes mellett más, korábbi tapasztalataim és az idevágó szakirodalom alapján jól ismert fajokat is találtam. Ezek listája az 1. táblázatban látható. 1. táblázat A megfigyelt és begyĦjtött természetes ellenségek (Nyírlugos, 2005. 06.14.) száma és dominancia %-a Faj vagy egyéb taxon Egyedek száma % 21 29,6 Machimus annulipes 20 28,1 Coccinella septempunctata 9 12,7 Adonia variegata 6 8,4 Chrysopa phyllochroma Chrysoperla carnea s.l. 1 1,4 1 1,4 Hippodamia tredecimpunctata 1 1,4 Propylea quatuordecimpunctata Cantharis sp. 1 1,4 Nabis sp. 1 1,4 Arachnoidea 10 14,1 Összesen 71 100
Ami igazán érdekes volt, az az, hogy a jól ismert taxonok elĘfordulása viszonylag alacsony volt, míg az általam gabonában még soha meg nem figyelt, és a gabonafélék kártevĘinek természetes ellenségei között nem említett (Wetzel, 1981; Miczulski és mtsai, 1987; Sengonca und Brüggen, 1989; Henze, 1992; Holz, 1994) rablólégy majd 30%-át tette ki az összes 400
megfigyelt természetes ellenségnek. A kérdés tehát az, miért volt ilyen magas a M. annulipes egyedszáma itt, illetve másutt gabonában miért nem találkozni vele? MielĘtt próbálunk válaszolni a kérdésekre, érdemes átnézni a releváns irodalmi forrásokat. A M. annulipes dél-európai, pontosabban a Mediterráneum észak-keleti részén (Görögországban, Albániában, Romániában, Jugoszláviában és Lengyelország déli területein; Lehr, 1971) honos faj, amely Magyarországon sík vidéken gyakori (Móczár), de pl. Bajorországban csak, mint bevándorló fordul ritkán elĘ (von der Dunk, 2003). Megtalálható nagy számban még a transz-kaukázusi vidéken, KözépÁzsiában, s a Kaszpi-tenger partjait övezĘ keskeny sávban (Lehr, 1971), és Törökországban is (Bosák and Hradský, 2001). A rablólegyek általában a nyílt, meleg (a Machimus fajok esetében a 17-18°C az aktivitási küszöbérték és 30-35 °C-on fokozzák tevékenységüket; Lehr, 1971), sokoldalúan strukturált, az ember által csak extenzíven használt területeken fordulnak elĘ (von der Dunk, 2003). Ezek alapján nyilvánvaló, hogy a hivatkozott német és lengyel cikkekben vajmi csekély volt a valószínĦsége a faj elĘfordulásának. Nézzük tovább, miért nem bukkantam rá korábbi vizsgálataim során hazánkban. Felvételezéseimet jobbára a gödöllĘidombság területén illetve Hajdú-Bihar megyében végeztem. A faj a sík és nyílt vidék kedvelĘje, de nem kedveznek számára az intenzív növénytermesztési technológiák, amelyek eddigi vizsgálati helyeimen adottak voltak. Ezek miatt nem találkozhattam tehát korábban a fajjal! A M. annulipes és általában a rablólegyek csak kevéssé ismert fajok. Már a fölismerésük sem mindig könnyĦ, és mivel eddig csak kevesen foglalkoztak, és foglalkoznak velük, életmódjuk, fejlĘdésük, az ökológiai feltételekkel szemben támasztott igényeik, táplálékaik hiányosan dokumentáltak. A petézés a legváltozatosabb helyeken történik a talaj fölött általában 10-15 cm-es magasságban, árnyas helyeken (a lóhere virágára, levelére, pázsitfüvek levelére, szárára, levélhónaljba, stb.). A nĘstények egymáshoz közeli növényekre petéznek, miközben növényrĘl növényre szállnak (Lehr, 1958). A kikelĘ elsĘ stádiumú lárvák (testüket rövid szĘrök borítják, amelyek lassítják az esést (?), és nagyon mozgékonyak) a talajra vetik magukat, s befurakodnak. A késĘbbiekben vagy a talajban, vagy korhadó fatönkökben élnek, és az ott található rovarlárvákat vagy sáskapetéket fogyaszják (Fedorov, 1925, Clausen, 1940, Bogash, 1942 in Lehr, 1958), s kifejlĘdésük után itt is bábozódnak (Lehr, 1958). Egyes fajok lárvái nem tudnak szántott talajban élni, míg másokéi pl. Machimus spp. a kerteket kedvelik (Lehr, 1971). A peteállapot 5-20 napig, a lárvafejlĘdés 2-3 évig, a bábállapot 2-6 hétig tart (Melin, 1923 in Lehr, 1958). A bábból való kibúvás után 2-3 órával már vadásznak. Az imágók Kazahsztánban május második dekádjában jelennek meg, a rajzás csúcsa június közepén van. Az intenzív 401
rajzás még folytatódik júliusban, csökken az intenzitás augusztusban, s szeptemberben már megszĦnik. Ennek ellenére néha még október elsĘ felében is láthatók frissen átalakult egyedek (Lehr, 1971). Magyarországon júniustól szeptemberig figyelhetĘk meg az egyedek (Mihályi, 1969). A fajok nagy része a száraz, meleg élĘhelyeket kedveli. Legaktívabbak napos idĘben délelĘtt 8-10-ig, de intenzív mozgásuk megkezdĘdik, mihelyt érzékelik a felkelĘ nap elsĘ sugarait. Kezdetben 5-10 percig száradnak, majd elindulnak vadászni. Általában napszálltáig, néha még tovább is repülnek (repülési magasságuk 1,5-2 m, a 2 m-t nem haladja meg). Szeles idĘben rejtett helyeken, bokrok mélyén lapulnak meg, vagy kis tisztásokon kutatnak préda után. Hidegben (16-18 °C-on) szintén a sĦrĦ bozótban rejtĘzködnek, 17-18 °C-on csak a rémült egyedek repülnek. A növényeken kapaszkodó „dermedt” egyedek kézzel is könnyen megfoghatók. Gyenge esĘben, ha meleg az idĘ, repülnek, de elrejtĘznek, ha erĘs a zápor. Nagyon melegigényesek: a nap mozgásával szinkronban az árnyékossá váló helyekrĘl átrepülnek a napsütötte foltokra. A rablólegyek egyértelmĦen ragadozók. A zsákmányt gyakran röptében fogják el. Többnyire azonnal megölik (a nyálban lévĘ méreganyaguk megbénítja és megöli az áldozatot), és a toron keresztül ki is szívják a szöveteket. A 2. táblázatban az irodalomban fellelhetĘ, a M. annulipes-re vonatkozó táplálkozási adatok mutatják, hogy 100 %-ban rovarokat ragadoz.
402
2. táblázat A Machimus annulipes táplálkozási struktúrája (Adamovic, 1963) Taxon Odonata Orthoptera (Acrididae) Homoptera (Cicadoidea) Hemiptera Coleoptera ebbĘl Scarabeidea Lepidoptera (Noctuidae, Geometridae, Pieridae) Hymenoptera ebbĘl Ichneumonidae Tenthredinidae Aculeata ebbĘl Apidae ebbĘl Apis mellifera Formicidae (szárnyas egyedek) Diptera (Brachycera) EbbĘl Asilidae Syrphidae Muscidae
%-os aránya a zsákmányban 1,64 4,3 0,62 1,02 13,47 12,72 18,37 49,24 0,08 0,48 43,19 36,74 30,42 5,47 10,64 2,71 2,31 2,93
Ami a rablólegyek szipolyragadozását illeti az ismert korábbi közleményekbĘl is. Sajó Károly már 1897-ben megfigyelte, hogy az Asilus (Echthistus) rufinervis rablólégy gyakran fogyasztja a vetési szipolyt. SĘt vannak adatok a M. annulipes-rĘl is. A M. annulipes vetési szipolyokat fogyaszt Jugoszláviában (Adamovic, 1963), Romániában (Weinberg, 1973); osztrák szipolyt Jugoszláviában (Adamovic, 1963), Romániában (Weinberg, 1973) és Kazahsztánban (Lehr, 1971); és széles szipolyt Romániában (Weinberg, 1973). A szipolyokon kívül más jelentĘs károsítók, pl. Zabrus sp., Agriotes sp., Melanotus sp., Plagionotus sp. is zsákmányai közé tartoznak (Weinberg, 1973). A M. annulipes tehát hatékony polifág ragadozó, amely a számára kedvezĘ éghajlati (száraz, meleg idĘ), topográfiai (nyílt, sík vidék) és gazdálkodási (extenzív gazdálkodás, alternatív esetleg integrált növénytermesztési, növényvédelmi) körülmények között alkalmas lehet a szipoly- és más kártevĘ rovarfajok népességének bizonyos szabályozására. Ennek, illetve, a 403
faj biológiájának, fejlĘdésének, szaporodóképességének mélyebb megismerése érdekében további megfigyelésekre és vizsgálatokra lenne szükség az ország különbözĘ területein. Összefoglalás A szerzĘ 2005. júniusában egy Nyírlugos melletti kísérleti tritikálé állomány növényvédelmi felmérése közben nagyszámú Machimus annulipes (Asilidae) rablólegyet figyelt meg és fogott be. A rablólégy a tritikálén károsító vetési szipolyokat támadta és ragadozta. A teljes természetes ellenség fauna felvételezése után kiderült, hogy a M. annulipes teszi ki annak legnagyobb részét, majdnem 30 %-át. A szakirodalmi áttekintés és a személyes kutatási tapasztalatok összevetése után megkockáztatható az a megállapítás, hogy a szakirodalmi hivatkozások szĦkössége fĘleg annak köszönhetĘ – a rablólegyek kevésbé preferált volta mellett –, hogy az idézett források német- és lengyelországi területekre vonatkoztak, ahol a déleurópai M. annulipes csak esetenként és kicsiny egyedszámban fordul elĘ. A hazai tapasztalatok hiánya pedig abból eredhet, hogy a faj számára az intenzív gazdálkodási és technológiai körülmények nem kedvezĘk, de a hazai vizsgálatok fĘleg ilyen viszonyokra irányulnak, illetve bizonyos domborzati viszonyok kevéssé elĘnyösek számára. A faj extenzív termelési körülmények között értékes polifág természetes ellenség lehet, ezért biológiájának, fejlĘdésének, szaporodóképességének mélyebb megismerése érdekében további megfigyelésekre és vizsgálatokra lenne szükség az ország különbözĘ területein. Irodalom Adamovic, Z.R. (1963): The feeding habit of some asilid species (Asilidae, Diptera) in Yugoslavia. Archiv bioloskih Nauka, 15 (1-2):37-74. Bosák, J. and Hradský, M (2001): Some remarks ont he distribution of robber flies (Diptera: Asilidae) in Turkey. J. Ent. Res. Soc. 3 (3):128. Henze, M. (1992): Einfluß verschiedener Fruchtfolgen sowie unterschiedlich intensiver Anbausysteme auf Blattläuse und deren natürliche räuberische Feinde in Winterweizen, Wintergerste und Zuckerrüben. Inaugural Dissertation zur Erlangung des Grades Doktors der Agrarwissenschaften, Rheinischen Friedrich-WilhelmsUniversität zu Bonn, pp. 99. Holz, F. (1994): On the occurrence of stenophagous predators of aphids in winter wheat fields nearby Halle (Saxony-Anhalt). IOBC/WPRS Bulletin 17(4):127-136. 404
Lehr, P.A. (1958): On the biology and behaviour of robber flies (Asilidae, Diptera). Trudy Inst. Zool. Akad. Nauk. Kazakh. SSR, 8: 173-196. Lehr, P.A. (1971): Review of life style and significance of Machimus rusticus Meig. (Diptera: Asilidae) and closely related species of robber flies. Biol. Sci., Kazakh State Univ., 3:203-213. Miczulski, B., Lipinska, T., and Soczynski, G. (1987): Wystepowanie drapieznych owadów mszycozernych w lanach pszenicy ozimej i jeczmienia jarego. Roczniki nauk rolniczych, Seria E, 17(2):181188. Mihályi F. (1969): Kétszárnyúak. In: Móczár L. (szerk.): Állathatározó. II. kötet. Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 154-258. Sajó K. (1897): Zur Lebensweise von Asilus (Echthistus) rufinervis Wied. Illustrierte Wochenschrift für Entomologie, 2:544. Sengonca, Ç. und Brüggen, K.-U. (1989): Auftreten von Winterweizenschädlingen und ihren natürlichen Feinden in unterschiedlich bewirtschafteten Ackerbaubetrieben. Z. PflKrankh. PflSchutz,96 (1): 100-106. Weinberg, M. (1973): Données nouvelles concernant la nourriture des Asilidae (Diptera). Travaux du Museum d’Histoire Naturelle „Grigore Antipa”, 13:281-290. Wetzel, T, Ghanim, A. E. und Freier, B. (1981): Zur Bedeutung von Prädatoren und Parasiten für die Überwachung und Bekämpfung von Blattläusen in Getreidebeständen. Nachrichtenbl. Pflanzensch. DDR, 35: 239-244.
405
MACHIMUS ANNULIPES (DIPTERA: ASILIDAE) A NATURAL ENEMY OF ANISOPLIA SEGETUM A. Bozsik University of Debrecen, Centre of Agricultural Sciences, Faculty of Agronomy, Department of Plant Protection, Debrecen, Hungary When having investigated an experimental triticale field (Nyírlugos, in the north-eastern part of Hungary) in the June of 2005, the author observed and collected Machimus annulipes (Asilidae) in great number. The rubber fly attacked and fed on the Anisoplia segetum adults damaging the triticale stand. After surveying the whole predaceous fauna it turned out that M. annulipes predominated, amounting almost to 30% of that fauna. Estimating an extensive literature review and personal research experiences it seems that the paucity of former references and the absence of robber flies in the samples can be due to the fact that M. annulipes a species of South Europe occurs only rarely in Germany and Poland where the cited investigations were carried out. As to the lack of Hungarian experiences with M. annulipes, it can be derived that the species does not prefer intensive farming and technological conditions on which the majority of Hungarian research is focusing. Regarding the results and the references M. annulipes can be a valuable poliphagous natural enemy of many cereal pests, thus further studies on its biology, development and reproduction are needed in various parts of Hungary.
406
