Istenek Traianus és Marcus Aurelius oszlopán I. Danuvius

47

Kovács Péter1 Istenek Traianus és Marcus Aurelius oszlopán I Danuvius

Közismert, hogy Traianus és Marcus Aurelius diadaloszlopán, amelyek amelyeknek frízei a Kárpát-medencei barbárok, a dákok, kok, illetve a germánok és a szarmaták elleni gyıztes háborúik eseményeit beszélik el, néhány római istenség is megjelenik. Victoria istennı alakja választja el két oszlopon közepén a hadjáratokat (LXXVIII. és LV. jelenetek), mindkét oszlop jelenetsorainak elején Danu Danuvius folyamisten figyeli a ponton-hidakon átkelı római csapatokat (III. jelenetek) (Fig. 1–2). 2).

Danuvius alakja Traianus oszlopán (Cichorius nyomán)

1

Tudományos fokozat, intézmény neve

48

Danuvius alakja Marcus Aurelius oszlopán A Traianus-oszlop oszlop XXXVIII. és CL. jelenetén pedig vvalószínőleg Noxnak, az Éjszaka istennıjének perszonifikált alakja jelenik meg. Iuppiter villámával segíti az elsı összecsapás alkalmával a dákok ellen Tapaenál küzdı rómaiakat (XXIV. jelenet jelenet).

Jupiter Tonans alakja Traianus oszlopán (Cichorius nyomán) A Marcus-oszlop villámcsoda-jelenetében jelenetében csak az égbolt égbolton megjelenı isteni villám látható,, amint megsemmisíti a római tábort ostromló germánok fa ostromtornyát (XI. jelenet). Valamivel késıbb a rejtélyes esıisten hoz vizet a szomjazó római csapatoknak,

49

illetvee elpusztítja az ellenséget (XVI. jelenet). Jelen helyen Danuvius folyamisten alakjával és kultuszával foglalkozom. Danuvius kultusza A folyamisten Danuvius kultusza Traianus uralkodása alatt jelenik meg, kétségkívül a dák hadjáratokkal összefüggésben.2 Elsı sı képi ábrázolása a Traianus Vaskapunál történt útépítését megörökítı, igen sérült Tabula Traiana alatt tőnik fel Kr. u. 100 körül (CIL III 8967), ahol egy térdelı meztelen alak látható a tabula ansata alatt. Ahogy már említettem, Danuvius alakja a két oszlopon zlopon is megjelenik. A Traianus Traianus-oszlop III. jelenetében a félmeztelen, szakállas, hosszúhajú öreg folyamisten alakja egy barlangban látható, amint a habokból kiemelkedve a folyón a Barbaricumba egy kettıs pontonhídon átkelı római csapatokat figyeli jóindulatúan.3 Baljában himationt tart, elıtartott jobbját a víz alatt tartja. Hajában nád van. A Marcus-oszlop oszlop III. jelenetében egy nagyon hasonló alak látható (kisebb változtatások ellenére nyilvánvalóan ebben is a Traianus Traianus-oszlopot utánozza4), de nincs rajta himation, jobb kezét a víz felett tartja, baljával pedig egy sziklára támaszkodik.5 A folyamisten fekvı alakja Traianus több veretén (aureusok és denariusok) veretén is látható (BMC III 84–85, 395–399).

Danuvius Traianus veretén Legkésıbbi ábrázolása Constantinus stantinus egyik R Róma városi medaillonján látható (327–333), ahol hátlapon ugyanaz a szakállas alak jelenik meg DANUVIVS körirattal (RIC VII 298), amint az uralkodó által veretett hídon átkelı római csapatokat szemléli, akik az egykori PWRE IV (1901) 2132-2133, 2133, LIMC III (1986) 343. Cichorius 1896–1900: I. 27, Lehmann-Hartleben Hartleben 1926:112, Gauer 1977:23, 46, Lepper – Frere 1988:47, 50, Settis 1988:164. 4 A kezdı jelenetekhez ld. Beckmann 2011:89-98. 5 Marcus-Säule p. 42,, Caprino 1955:82, Coarelli 2008:114. 2 3

50

Dacia egy részét visszafoglalták, zafoglalták, illetve megépítik Constantiniana Dafne ellenerıdjét ((vö. RIC VII 36–37, Constantinopolis).6

Danuvius Constantinus veretén (Alföldi nyomán) Itt kell megemlítenem, hogy az Ókorban a folyóna folyónak eredetileg két neve volt: a görögök és az aldunai népek pek által használt Ister/Istros, illetve a rómaiak rév révén ismertebb Danuvius.7 Ahogyan Strabón és Appianos megjegyzése is mutatja, a két név egyszerre is használatban volt, a folyó felsı szakaszát a Danuviusszal azonosították, míg a Vaskaputól a torkolatig tartó rész neve Istros (VII.3.13 and Ill. 22). Természetesen Istrost is folyamistenként tisztelték, mint Ókeanos és Téthys fiát a görög mitológiában (cf. Hés. Theog. 337 337–339), 8 tisztelete a római kort is megélte. Istrost ugyancsak szakállás folyamistenségk folyamistenségként ábrázolták fején két szarvval a folyóról elnevezett város Histria hellénisztikus veretén (Kr. e. 200 körül) (Imhoof-Blumer Blumer 1923, 218, 110 110–111). Utóbbi már csak azért is érdekes, mivel Histria és Nicopolis ad Istrum (peregrinus peregrinus polis polis, amelyet a dák gyızelme után Traianus alapított Thraciában, és még az Ulpia melléknévvel is felruházta: cf. Amm. Marc. 31.5.16, Jord. Get. 18.101) városok császárkori helyi verdéiben hosszú éremsorozatok ismertek Antoninus Pius uralkodásától egészen III. Gordianusig (Histria: Iulia Domna, Elagabalus, Tranquillina, Gordianus:: LIMC V (1990) 805 Nr. 21 21–25, Nicopolis ad Istrum: Antoninus Pius, Commodus, Septimius Severus, Caracalla, Macrinus, Diadumenianus, Elagabalus, Gordianus III: LIMC V (1990) 805 Nr. 2–20), ), ahol a hátlapokon a folyamisten jelenik meg. Számunkra ikonográfiailag igen fontos, hogy Danuvius alakja ugyanúgy jelenik meg, mint Traianus veretein: szakállas, fekvı, félmeztelen férfialak himationnal, aki nádat, vagy

6

Alföldi 1926. P. Anreiter, Die vorrömischen Namen Pannoniens. Budapest 2001, 229 229–238. A Dunáról szóló antik forrásokhoz ld. B. Fehér – P. Kovács, Fontes Pannoniae Antiquae I. Early geographers – The period of the Roman conquest. Budapest 2005, 12–26. 8 PWRE IX (1916) 2269, LIMC V (1990) 804–806. 7

51

bıségszarut tart a kezében, rendszerint zerint hajóorr hajóorr-ra vagy amphorára könyököl, amelybıl víz folyik ki.

Danuvius egy pannoniai gemmán Egy pannoniai gemma ábrázolásán ugyanez az alak jelenik meg alatta Danoàbij felirattal (CIGP 145), ami világosan bizonyítja, hogy Istros és Danuvius ugyanazo ugyanazon folyamistenek voltak. Több vereten és a gemmán is ugyanaz az ív, széltıl fútt ruha jelenik meg, amely azt a barlangot szimbolizálja, amely az oszlopokon is megtalálható. Mivel minden ábrázolás Traianus kora utánra keltezhetı, archetypusa nyilvánvalóan az uralkodó éremveretein, illetve oszlopán kereshetı. Danuvius ábrázolása természetesen nem sokban különbözik más folyamistenekétıl.9 Érdekes módon Danuvius kultusza feliratokon csak Pannonia inferiorban és Raetiában mutatható ki (ld. az Addendumot).10 Mindhá Mindhárom pannoniai oltára a hivatalos kultusz része11, az elsı oltára az aquincumi helytartói pa palota területén került elı a Hajógyáriszigeten, állítója, Haterius Callinicus pedig a tartományi helytartó, Haterius Saturninus szabadosa volt Marcus Aurelius uralkodása ása alatt (Tit. Aq. 46).12 A második aquincumi oltár állítója, Vetulenus Apronianus a legio II adiutrix legatusa volt Kr. u. 214 után (Tit. Aq. 45).13 A harmadik pannoniai oltár Mursából származik, Danuviusnak és Dravusnak állították Elagabalus tiszteletére annak ismeretlen pannoniai helytartója által (a damnatio memoriae következtében mindkettıjük nevét kivésték a feliratról) (CIL III 10263).14 Raetiában Danuvius kultusza ellenben csak magánszemélyekhez köthetı, de a risstisseni CIL III 5863 9

J. A. Ostrowski, The personifications of rivers in Greek and Roman art. Warsawa – Krakow 1991. A vindobonai CIL III 1435927 oltár kieégészítéséhez ld. G. Alföldy, Eine uumstrittene Altarinschrift aus Vindobona. Tyche 26, 2011, 1–22 22 (korábbi Danuviusra történı kiegészítés téves). 11 G. Alföldy, Geschichte des religiösen Lebens in Aquincum. AArchHung 13, 1961, 105, 107. 12 Fitz 1993–1995:527 Nr. 314. 13 Fitz 1993–1995:1061 Nr. 693. 14 Fitz 1993–1995:1035–1036 Nr. 675. 10

52

oltárt in honorem domus divinae állították, ami szintén a folyamisten tiszteletének hivatalos jellegét mutatja. Danuviushoz hasonlóan minden nagyobb, hajózható folyónak kimutatható a saját kultusza elsısorban a nagyobb városok kikötıiben, mint Poetovióban és Mursában a Dráva mentén, Neviodunumban és Andautoniában a Száva mentén. Dravus kultusza: CIL III 10263, AIJ 267, Savusnak és Adsallutának állított oltárok: CIL III 3896, 4009, 5138, 11684, AIJ 27, 255, Knezović 2010, 187–193 Nr. 1 (cf. AIJ 557). Savus kultusza (legtöbb esetben a helyi kelta istenséggel, Adsallutával párban) a folyó gyorsabb, fenti szakaszára korlátozódott DNy-Pannoniában (Andautonia, Neviodunum), Emona környékén és DK-Noricumban. Ezeknek az isteneknek a tisztelete a folyami hajózást védı jellegük miatt elsısorban a folyami hajósok és kereskedık között terjedt el, de sohasem volt a vota publica része.15 Összegezve: Danuvius kultusza Traianus dák hadjárata, illetve diadaloszlopa után, annak hatására terjedt el, de csak a dunai tartományokban, hivatalos jellegét pedig sohasem vesztette el. Ehhez hasonlóan nem meglepı módon a pannoniai Siscia verdejének megalapítása után (Gallienus által 262-ben16) a város perszonifikált alakával együtt a Savus és Colapis (Kulpa) is megjelenik az uralkodó aranyveretein és medaillonjain,17 illetve a sirmiumi születéső Probus császár antoninianusainak hátlapjain SISCIA PROBI AVG körirattal (RIC V 764–766). Irodalom Alföldi (1926)

A. Alföldi, Die Donaubrücke Constantins des Grossen und verwandte historische Darstellungen auf spätrömischen Münzen. Zeitschrift für Numismatik 36:161–167.

Becatti (1960)

G. Becatti, La colonna coclide istoriata: Problemi storici iconografici stilistici. Roma.

Beckmann (2011)

M. Beckmann, The Column of Marcus Aurelius. The genesis and meaning of a Roman Imperial monument. Chapel Hill.

Birley (1987)

A. R. Birley, Marcus Aurelius. A biography. New Haven 19872.

Caprino (1955)

C. Caprino – A. M. Colini – G. Gatti – M. Pallottino – P. Romanelli, La colonna di Marco Aurelio. Roma.

Cichorius (1896–1900)

C. Cichorius, Die Reliefs der Traianssäule I–II. Berlin.

Coarelli (1989)

F. Coarelli, La Colonna Traiana. Roma.

15

M. Šašel Kos, Savus and Adsalluta. ArhVest 45, 1994, 99–122 = Pre-Roman divinities of the Eastern Alps and Adriatic. Situla 38. Ljubljana 1999, 93–119, Knezović 2010. 16 A. Alföldi, Siscia. Vorarbeiten zu einem Corpus der in Siscia geprägten Römermünzen I. Die Prägungen des Gallienus. Budapest 1931. 17 Ibid., 47 Nr. 2, 14.

53

Coarelli (2008)

F. Coarelli, La colonna di Marco Aurelio – The column of Marcus Aurelius. Roma.

Depeyrot (2007)

G. Depeyrot, Optimo Principi: La colonne Trajane. Wetteren.

Depeyrot (2010)

G. Depeyrot, La colonne de Marc Aurèle I–II. Wetteren.

Ferris (2009)

I. Ferris, Hate and War: The Column of Marcus Aurelius. Stroud.

Fitz (1993–1995)

J. Fitz, Die Verwaltung Pannoniens in der Römerzeit I–IV. Budapest.

Florescu (1969)

F. B. Florescu, Die Trajanssäule I. Grundfragen und Tafeln. Bonn.

Gauer (1977)

W. Gauer, Untersuchungen zur Trajanssäule Erster Teil: Darstellungsprogramm Und künstlerischer Entwurf. Berlin.

Imhoof-Blumer (1923)

F. Imhoof-Blumer, Fluß- und Meergötter auf griechischen und römischen Münzen. RSNum 23:173– -421.

Klein (1979)

R. Klein (Hrsg.), Mark Aurel. Wege der Forschung 550. Darmstadt.

Knezović (2010)

I. Knezović, The worship of Savus and Nemesis in Andautonia. ArhVest 61:187–202.

Kovács (2009)

P. Kovács, Marcus Aurelius’ rain miracle and the Marcomannic wars. Mnemosyne Supplements 209. Leiden – Boston.

Lehmann-Hartleben (1926)

K. Lehmann-Hartleben, Die Trajanssäule. Ein römisches Kunstwerk zu Beginn der Spätantike. Berlin u.a.

Lepper – Frere (1988)

F. Lepper – S. Frere, Trajan's Column. A New Edition of the Cichorius Plates. Introduction, Commentary and Notes. Gloucester.

Marcus-Säule

Die Marcus-Säule auf Piazza Colonna in Rom. Hrsg. E. Petersen – A. von Domaszewski – G. Calderini. München.

54

Morris (1952)

J. Morris, The dating of the column of Marcus Aurelius. Journal of the Warburg and Courtauld Institutes 15:33–47 = Die Datierung der MarcusSäule. In: Klein 1979, 67–104.

Scheid – Huet (2000)

La colonne Aurélienne. Autour de la colonne Aurélienne. Geste e image sur la colonne de Marc Aurèle à Rome. Ed. J. Scheid – V. Huet. Turnhout.

Settis (1988)

S. Settis, La Colonna Trajana. Torino.

Vulpe (1971)

R. Vulpe, Fulgerul lui Iupiter de la Tapae — La foudre de Jupiter Tapae. Apulum 9:571–584.

Wegner (1931)

M. Wegner, Die kunstgeschichtliche Stellung der Marcussäule. JDAI 46:61–174.

Wolff (1990)

H. Wolff, Welchen Zeitraum stellt der Bildfries der Marcus-Säule dar? Ostbairische Grenzmarken 32:9–29.

Wolff (1993)

H. Wolff, Die Markus-Säule als Quelle für die Markomannenkriege. In: Markomannenkriege. Ursache und Wirkungen. Brno, pp. 73–83.

Zwikker (1941)

W. Zwikker, Amsterdam.

Studien

zur

Marcussäule

I.

Addendum Danuviusnak állított oltárok Pannonia inferior: 1. Tit. Aq. 46 Aquincum Danuvio / Defluenti / Haterius Ca/linicus vo(tum) / [- - -]V[- - -]. 2. Tit. Aq. 45 Aquincum Danuvio / sacrum / [V]etulenus / [A]proni[a]nus / leg(atus) leg(ionis) [II] / [Ad]i(utricis) P(iae) [F(idelis)] / - - - - - 3. CIL III 10263 Mursa Danuvio / et Dravo / [[[pro sa]ut[e] et in[columit]a[te(?)]] / [[[Imp(eratoris) Ca]es(aris) M(arci) Aur(eli) [Antonini div]i]] / [[[Ant]onini [Magni f]il(ii) [- - -]M]] / [[[- - -]I]] / [[[- - -]V]] / [[[- - ]IIEO[- - -]]] / [[[- - -]L[- - -]]] / [[[- - -]S[- - -]]] / [[[leg(atus) Aug(usti)] pr(o) pr(aetore) [- - -]]] / [[[- - -]V[- - -].

55

Raetia: 4. CIL III 5863 Risstissen In h(onorem) d(omus) d(ivinae) / I(ovi) O(ptimo) M(aximo) et Danu/vio ex vot/o Primanus / Secundi v(otum) s(olvit) l(aetus) l(ibens) / Muciano et Fabi/[an]o [co(n)s(ulibus)]. 5. CIL III 11894 Mengen Aram / Danuvio / Q(uintus) Ver(atius?) Avian/us l(ibens) l(aetus) m(erito) / vo(tum) s(olvit). 6. F. Wagner, Neue Inschriften aus Raetien. BRGK 37-38, 1956-57 Nr. 65 Stepperg I(ovi) O(ptimo) M(aximo) / Nept(uno) / Dan(uvio) / Tr(ebius) Profe/[ssus - - -] / - - - - - -